Ugye nem vagy impulzusvásárló?!

Az impulzusvásárlók a jóléti társadalmak szülöttei. Szerencsések lehetünk, mert olyan korban, és olyan helyen élünk, ahol szinte minden kívánságunk azonnal teljesül, még akkor is, ha nem vagyunk krőzusok.

Elmehetünk egy szupermarketbe, és telepakolhatjuk a kosarunkat amivel csak akarjuk, és ha elfogy a pénzünk, az se baj, mert adnak nekünk hitelkártyát, amivel folytathatjuk a fogyasztást. Azonnal, most mindent! Ez egy csecsemő tudatszintje. De ne legyünk szigorúak, mindannyiunkat elkap időnként a gépszíj, és stresszoldásnak, önjutalmazásnak sem utolsó otthagyni pár tízezer forintot valamelyik bevásárlóközpontban. A szervezetünk boldogsághormonokkal fizet a féktelen vásárlásért - és ez megéri. 

A szupermarketek persze marketingpszichológusok segítségével pontosan kiszámolják, hogy mikor kell átrendezni a polcokat azért, hogy a vásárló a polcok között bolyongva egyszer csak abbahagyja a szentségelést, és inkább féktelen vásárlással próbálja vígasztalni önmagát, mert nem találta meg azt, amiért jött. A tipikus impulzusvásárló tejért, kenyérért meg egy guriga madzagért megy be a boltba, és miközben a madzagot keresi, telepakolja a kosarát olyasmivel, amit nem is tervezett.

Impulzus-ebéd

Az impulzusvásárlást persze nem csak szupermarketekben lehet művelni. Az ebédrendelés is remek terep erre a művészetre. Aki úgy megy el otthonról, hogy nem tudja, mit és hol fog ebédelni, az arra kárhoztatja magát, hogy szerencsés esetben 2-3-szoros áron fog ebédelni, de pechesebb napokon ez 5-6-szoros árat is jelenthet. Beülni egy étterembe, és rászánni az időt az ebédre, az drága mulatság. Az ételfutár cégektől rendelni ebédet jóval olcsóbb, és időtakarékosabb, de még mindig drága, nem is beszélve arról a hatalmas ökológiai lábnyomról, amit az ötletszerű ebédrendelés eredményez: a csomagolóanyagok, szatyrok, eldobható dobozok a szeméthegyeket magasítják. Az ételfutárok városban cikázó járművei a levegőt szennyezik. Ha kerékpárosokat alkalmaznak, akkor pedig az ő testi épségükért aggódhat minden jóérzésű ember. Arról nem is beszélve, hogy a kiszámíthatatlan igények miatt folyton készleten kell tartani egy csomó alapanyagot ezeken a konyhákon, amik a szavatosság lejárta után persze a kukában kötnek ki. 

 Az impulzusvásárlói attitűd tehát kizárólag tudatossággal és önfegyelemmel győzhető le. Tervezz előre, és bármit is akarsz vásárolni, írj bevásárlólistát, és az üzletben ne térj el ettől a tervtől!